A cukorbetegség és az inzulin története, a cukorbetegség két fő típusa, 1-es és 2-es típusú cukorbetegség

2007.11.29.

A cukorbetegség és az inzulin felfedezése

A cukorbetegség már több ezer éve ismert. Az egyiptomi Ebers-papiruszban, már említést tesznek róla, és a több ezer éves ősi kínai és indiai orvostudomány is ismerte. A diabetes elnevezés az i. e. 200 körül élt görög orvostól, az apameiai Demetriosztól származik. A diabainein görög szó jelentése: túláradó vizeletürítés. A középkori arab orvosok, al-Rázi és Avicenna már fontos tünetnek tartották a gyakori cukorvizelést, és megfigyelték, hogy ezeknél a betegeknél gyakrabban fordul elő: fekély, inpotencia, sorvadás, furunkulus. 1674-ben Tomas Willis, angol tudós már megemlíti az étrendi hibákat.

Ha már cukorbeteg vagy, olvasd el, mit tehetsz állapotod kezelésére: A kettes típusú cukorbetegség kezelése

A cukorbetegség és az inzulin története

1776-ban Matthew Dobson kimutatta, hogy a vizelet édes íze a cukortól ered, és Peter Frank német orvos bevezette a Mellitus (mézédes) megkülönböztető jelzőt. Langerhans 1869-ben írta le a hasnyálmirigy mikroszkópos szerkezetét (róla nevezték el a Langerhans-szigeteket). A következő nagy lépés a sejtekben képződő inzulin kivonása volt. A keresett anyagot először két kanadai orvosnak, Frederick Bantingnak és Charles H. Bestnek sikerült kivonnia a hasnyálmirigyből. Az első adag hasnyálmirigy-kivonatot egy haldokló kutyába fecskendezték be, aki néhány órán múlva tünetmentessé vált. A szer azonban nem bizonyult tartós hatásúnak, az állat néhány nap múlva, a tünetek kiújulásával elpusztult. Nagy mennyiségű inzulin előállításához a tudósok ekkor vágóhidakról szerzett állatok hasnyálmirigyeit kezdték használni. A kísérletek sikeresek voltak; folyamatos adagolással hosszú időn át életben tudták tartani a beteg állatokat. Banting és Best a következő év január 1-én önmagán, majd egy reménytelen állapotban kórházba szállított 14 éves betegen folytatta kísérletét. Sikeres kezelést először 1922-ben Torontóban végeztek, hazánkban pedig 1926-ban, a Korányi Sándor vezette akkori III. Belklinikán. Az inzulin felfedezéséért Banting a laboratóriumot átadó intézet igazgatójával, Macleoddal 1923-ban Nobel-díjat kapott. Kb. 1980-tól kezdődött az emberi inzulinok bonyolult technikával történő, mesterséges előállítása. A cukorbetegség (diabetes mellitus) tehát a szénhidrát-anyagcsere zavara, amely a vérben, illetve a testnedvekben megemelkedett cukorszinttel és kóros anyag-cseretermékekkel jár.

A cukorbetegség két fő típusát különböztetik meg

Az 1-es típusú diabétesz tünetei:

erőteljes szomjúságérzet, a vizelet mennyiségének megnövekedése, fokozott éhségérzet, fogyás, levertség, fáradtság, súlyos kiszáradás.

A 2-es típusú diabétesz tünetei:

gyakori a bőrfertőzések, furunkulusok keletkezése, bizonyos testrészek, elsősorban a szeméremtest viszketése. A betegség előrehaladtával az éhségérzetet étvágytalanság válthatja fel, és a testsúlycsökkenés üteme felgyorsul.

A felnőttkori cukorbetegség 90 százalékban elkerülhető lenne, ha az emberek fiatal korukban kerülnék a legfőbb kockázati tényezőnek számító elhízást, dohányzást, alkoholfogyasztást. A megelőzés fontos a súlyos szö-vődmények, veseelégtelenség, végtag-amputáció, vakság, elkerülése érdekében A cukorbetegség (diabétesz) előfordulási aránya világszerte növekvő tendenciát mutat. Statisztikai előrejelzések szerint néhány évtized múlva a népesség csaknem 10%-át fogja érinteni a cukorbetegség. Ennek oka részben öröklődési, részben életmódbeli tényezőkkel áll kapcsolatban. Körülbelül duplájára tehető a nem diagnosztizált, de már kiszűrhető betegek száma, mint a felismert eseteké.

A magyar lakosság 5-7 százaléka szenved a diabétesz valamelyik formájában.