Összefüggések az étrend, a túlevés és elhízás, illetve a dopamintermelés és a biológiai óra között
Kutatók, Ali Güler (PhD), a Virginiai Egyetem biológus professzorának vezetésével kimutatták, hogy az agy azon része, mely a kémiai dopamin termeléséért felelős, illetve az agy különálló biológiai órája, mely a napi élettani ritmusokat szabályozza, összekapcsolódnak. A kutatók leutánozták a 24/7 magas zsírtartalmú étrendet egereken, és arra a következtetésre jutottak, hogy a nassolás, főleg, ha szabályozást mellőzően, a nap bármely szakaszában folytatják, elhízáshoz és ezzel kapcsolatos egészségügyi problémákhoz vezet.
Güler csapata arra jutott, hogy a diétán tartott egerek étrendje, kalória- és zsírtartalom szempontjából összehasonlítva, a vadétrendéhez hasonló értékeket mutatott a normál étkezési és testmozgási ütemezés mellett, valamint az állatok a megfelelő súlyban is voltak. Ezzel szemben a zsírokkal és cukrokkal terhelt, magas kalóriatartalmú étrenden lévő egerek minden órában elkezdtek nassolni és elhíztak. Ezenkívül voltak még azok az egerek, amelyeknél a dopamin jelátvitel zavart volt, ezáltal nem törekedtek a magas zsírtartalmú étrend élvezeteire, normál étkezési ütemtervet követtek, nem híztak el, még akkor sem, amikor a magas kalóriatartalmú ételek 24/7 elérhetőek voltak.
„Megmutattuk, hogy a dopamin-jelzés az agyban a cirkadián biológiát szabályozza, és az energiagazdag ételek fogyasztásához vezet étkezés közben és a páratlan órákban is” állítja Güler.
Güler szerint más tanulmányok kimutatták, hogy ha az egerek étkezés közben, vagy a pihenőidő alatt táplálkoznak magas zsírtartalmú ételekkel, akkor a felesleges kalóriák sokkal könnyebben raktározódnak el zsírként, mint az azonos mennyiségű kalória, amit a szokásos táplálkozási időben fogyasztanak. Ez pedig végül elhízáshoz és azzal kapcsolatos betegségekhez, például cukorbetegséghez vezet.
A professzor azt mondja, az emberi test az evolúció évezredei alatt arra programozódott, hogy annyi élelmet fogyaszt, amennyi a rendelkezésére áll. Ez a szokás a múltba nyúlik vissza, amikor az emberek még vadásztak és gyűjtögettek, ezáltal rövid, de bőséges időszakok (pl. egy nagyvad elejtése) váltották egymást az éhínséges periódusokkal. Ráadásul az emberek is potenciális áldozatok voltak egyes állatok számára, így napközben kerestek aktívan táplálékot, éjjel viszont a menedékeikben pihentek.
„Olyan nyomás alatt fejlődtünk, amely nyomás már nincs jelen az életünkben” – mondja Güler. – „Természetes, hogy a testünk, mint organizmus, el akarja fogyasztani, amit csak lehet, a zsírokat pedig eltárolni, hiszen a test nem tudja, mikor jön a következő étkezés. De természetesen most már bőségesen áll a rendelkezésünkre élelmiszer, a következő étkezés pedig ugyanolyan közel van, mint a konyha, vagy a legközelebbi gyorsétterem. Ezekben az ételekben gyakran magas a zsírtartalom, tele vannak cukrokkal és ezért kalóriákkal, amik miatt az íze jó. Könnyű túlfogyasztani, ami viszont az idő múlásával megterheli egészségünket.”
A professzor arra is rávilágít, hogy a mai áramszolgáltató társadalom megjelenése előtt az emberek hajnalban kezdték a napokat, egész nap dolgoztak, gyakran kétkezi munkát végeztek, majd a Nap lenyugvásával aludni tértek – tehát az emberi tevékenység szinkronban volt a nappal és éjszaka váltakozásával. Ma már dolgozunk, játszunk, kapcsolatban vagyunk és eszünk, éjjel-nappal. Güler szerint ez befolyásolja a belső óránkat, amely úgy fejlődött ki, hogy egy alvás-ébrenlét ciklusra koncentrál, ami nappali aktivitásra, mérsékelt étkezésre és éjszakai pihenésre van beállítva.
„Ez a folyamatos világítás, az étkezést bármikor lehetővé tevő életmód átalakítja az étkezési szokásokat és befolyásolja a test energiafelhasználását” - mondja Güler. – „Megváltoztatja az anyagcserét – amint azt a tanulmányunk kimutatja – és elhízáshoz vezet, amely további betegségeket okoz. Meg kell tanulnunk, hogy a mikor eszünk épp annyira fontos, mint a mennyit eszünk. A kalória nem csak kalória. Az étkezések között, vagy a páratlan órákban elfogyasztott kalóriák zsírként kerülnek eltárolásra, ez pedig a rossz egészség receptje.”
A kutatást egyébként a Nemzeti Általános Orvostudományi Intézet és a Virginiai Agyi Intézet finanszírozta.
